AZ UTOLSÓ VÁLASZOM

Valóban nehéz szívvel ülök le ide, megírni ezeket a sorokat. Mint azt már oly sokszor tettem az évek során.

Szívemnél csak a kezeim súlyosabbak. Alig-alig akarják ütni a billentyűket. Hiszen minek! Talán a barátaim majd megértik!? Talán a feleségem majd megérti!? Vagy majd csak a fiam kérdezi meg anno, hogy apám, tényleg ilyen alakokkal viaskodtál? Vagy ő se!? A múltkor óriási hibát vétettem. Mondja bőszen régi énem. De "azt hiszem" tudom, hogy annak akkor így kellett lennie. Most viszont foltoznom kell e látszólagos lyukat. Mondanám, hogy egy életre, de ki tudja. Meg ez az "egy életre" fordulat, amúgy is csak a színháziasságot szolgálná. A történet előzménye a Mr.Bustával folytatott "konfliktusom", ha nevezhetjük annak. Akkor ugye nem válaszoltam, hiszen minden atrocitást el akartam kerülni. Most viszont bepótolom, hiszen hiába mondják a barátaim, hogy hagyjam a francba. Hiába mondja bárki. Persze most is csak reagálni fogok az általa leírtakra, a saját magam részéről nem írom le a valódi történetet, mert a jelenlegi írásokat olvasva Zsolti szerintem nem tudná feldolgozni a véleményem...

A teljes cikk a www.fankadeli.hu oldalon található!